Hideg, de t�nyleg nagyon hideg sz�l f�jt be az ablakon. Kicsapta az ajt�t, �s az ablakot is lebegtette. Odakint er�sen borult, j� nagy vihar lesz, ha m�g a sz�l is ilyen viharos. M�g j�, hogy nem kell odakinn j�rk�lnom ilyen id�ben. Igen, a k�rh�zban l�tnek is van el�nye, m�gpedig nem kell az es�ben dolgoznom! Csak �l�k, vagy fekszek idebent a k�nyelmesnek kicsit sem mondhat� – na j�, tal�n az�rt k�nyelmes valamennyire – k�rh�zi �gyban, �s n�zel�d�k. Ja, �s gy�gyulgatok. M�gis, nem mondom, hogy nem tetszik ez az �llapot, de t�l r�g�ta tart m�r.

Lassan egy h�napja, hogy itt l�badozok. Bezzeg mindenki m�s m�r r�g itt hagyta a k�rh�zat, �s edz vagy Hollowokkal harcol. T�l lassan gy�gyulok – ez m�r felt�nt taichounak is, vagyis m�g egy dolgot hozz��rhatott a r�lam sz�l� gyan�s dolgok list�j�ra.

A l�baim ism�t teljesen elzsibbadtak, felkeltem h�t, �s kihajoltam az ablakon. Igaz, hogy fagyos volt a leveg�, de az�rt j�l esett. Hirtelen valaki benyitott az ajt�n. Odan�ztem. Egy fi� volt, shinigami.

-  Ohh, eln�z�st, azt hiszem elt�vedtem! – vakarta meg fej�t, k�nosan �rezhette mag�t. Azt�n m�g egyszer eln�z�st k�rt, �s kiment. Ez azt�n a fura fick�, gondoltam, de nem t�r�dtem vele sokat.

Tov�bb �lmodoztam, kifel� b�mulva. Vajon mikor gy�gyulok m�r meg? Mikor t�rhetek vissza shinigami-�ll�somhoz? Mikor mehetek ism�t Hollow ellen? Igen, ez az, amire legjobban v�gyom. Csak az a baj, hogy a zanpakutoum n�lk�l nem sokra megyek. Akkor, ez a m�sik dolog, amit nagyon szeretn�k.

Kezdem azt hinni, m�r �r�kre itt kell maradnom, �s hogy zanpakutoum se lesz soha. Nem! Nem szabad ezt hinnem! Hitsugaya-taichou biztos seg�teni fog! �s Matsumoto-fukutaichou is! Nekem csak annyi a dolgom, hogy er�sen koncentr�ljak r�… Nem, ez nem j�… �hhh, m�r beleveszek a saj�t gondolataimba!

Ek�zben ismer�s hangokat hallottam a szomsz�d szob�b�l. Tudom, hogy nem lenne szabad, de k�zelebb mentem, �s �vatosan leselkedni kezdtem. Legnagyobb meglepet�semre az �t�dik osztag hadnagya, Hinamori-fukutaichou volt a szomsz�d k�rteremben! �pp taichou volt n�la l�togat�ban. Biztos nagyon m�ly a kapcsolatuk. Olyan felh�tlen�l �s k�zvetlen�l besz�lgettek… olyan j� Hinamori-fukutaichounak, mert ilyen k�zeli bar�tja taichounak.

De mir�l besz�lek �n m�r megint? Cseppet sincs okom irigyked�sre, hisz az eg�sz osztagb�l, legal�bbis az �joncok k�z�l �n vagyok a legt�bbet a taichouval, meg h�t velem van a legt�bb gondja. Hahh… olyan bonyolult az �let!

-          H�t te mit csin�lsz Ren-chan? – hallottam hirtelen a h�tam m�g�l egy kedves n�i hangot, b�r nagyon megijedtem, hisz csak �gy elkapta a v�llam.

-          Jajj, Matsumoto-fukutaichou! Ugyan, �n semmit… ez nem az, aminek l�tszik! �n egy�ltal�n nem leselkedem a taichou ut�n, csak k�v�ncsi voltam, t�nyleg az � hangj�t hallom-e, �gyhogy megn�ztem… - mosolyogtam zavartan. Na, ha ezt beveszi, a falra m�szok �r�m�mben.

-          Na, nem kell ennyire magyar�zkodni! Nem t�rt�nt semmi rossz! – nevetett. M�r nem �rtem az eg�szet, a tetej�be olyan k�nosan �rzem magam. Legyen m�r v�ge ennek a pillanatnak. Ekkor remek �tletem t�madt.

-          Jut eszembe, fukutaichou, a seg�ts�gedet szeretn�m k�rni valamiben.

A n� ezer f�llel hallgatta minden szavamat, �n meg csak mondtam �s mondtam mindazt, amit kiterveltem. Remek �tlet, ki�ltotta, mikor v�geztem. Tudtam, hogy � seg�ts�gemre lesz! Akkor m�r csak Hinamori-fukutaichout kell beh�l�zni. Amilyen j�ban van a taichouval, azt hiszem ez nem lesz neh�z.

Kb. f�l �ra m�lva taichoum elment a dolg�ra, �s mag�ra hagyta Hinamorit. Most j�tt el az �n id�m!

�vatosan bekopogtam.

-          Gyere be! – hallottam kedves hangj�t Hinamorinak, �s beljebb l�ptem. – �h, te vagy Aono-san Hitsugaya-kun osztag�b�l, igaz? �r�l�k, hogy megismerhetlek! Shiro-chan rengeteget mes�lt r�lad, jobban mondva panaszkodott… De gyere ide, cs�ccs le, ne �lldog�lj!

Mit ne mondjak, Hinamori m�g n�lam is t�bbet besz�l. �rdekes lesz akkor vele ez a besz�lget�s, ha mindketten ok�djuk a szavakat. Csak � is egyezzen bele!

Mindent elmondtam h�t m�sodszor is. Ha Matsumoto-fukutaichounak tetszett az �tlet, akkor nem is tudom, mit mondjak Hinamori reakci�j�ra.

-          Igaz is, majdnem elfelejtettem, j�, hogy eml�keztetsz! Teljesen kiment a fejemb�l, bocs�ss meg nekem Hitsugaya-kun! M�g sz�p, hogy megyek! Ha �gy kell vonszolnom magam, ha k�nz� f�jdalmaim lesznek, akkor is ott leszek!

-          �ri�si! – mosolyodtam el, szinte felugrottam �r�m�mben. – Fukutaichou azt mondta, megrendeli a termet, �s minden szervez�si feladatot felv�llal. Ezt az�rt nem hagyom. M�g ma besz�lek Kiyuko�kkal, meg az osztaggal. Rem�lem, meghallgatnak. M�r nincs sok id�nk 20-�ig, igyekezn�nk kell.

-          Igen! – b�lintott � is.

De mir�l is van sz� egy�ltal�n? Mi az, amire ilyen lelkesen k�sz�l�k? Mi m�s lenne, mint Hitsugaya-taichou sz�let�snapja! Egy bulit szeretn�k szervezni neki, k�sz�netk�ppen. Megh�l�lni azt, hogy senkinek nem besz�lt arr�l, ami t�rt�nik velem. Csak siker�lj�n minden! Elvileg addigra ki is engednek a k�rh�zb�l, �gyhogy minden m�g jobb lesz. Annyira izgatott vagyok, hogy nem f�rek a b�r�mbe. Soha nem telik le ez a k�t-h�rom nap, ami m�g vissza van huszadik�ig. De nyugi, csak nyugi! Taichou biztosan nagyon boldog lesz, addig is pihenek, hogy t�nyleg kiengedjenek, nehogy m�g p�r h�tig benntartsanak.