Szokatlanul f�nyes reggel virradt r�nk. Lehet, hogy csak nekem t�nt szebbnek, de lehet, hogy t�nyleg az volt. B�r, nem csod�lkozn�k, ha az edz�s miatt �reztem volna �gy. Nem sokkal �bred�s ut�n r�gt�n az erd�be mentem, hogy ott tal�lkozhassam taichou�kkal �s megkezdhess�k az edz�st. Olyan izgatott vagyok! Nem f�rek a b�r�mbe. Ek�zben persze a k�v�ncsis�g is megesz. Vajon milyen kem�ny lesz a tr�ning? B�rni fogom? Nagyon aj�nlom magamnak! A nagy gondolkod�s k�zben majdnem elt�vedtem, de az�rt nagy nehezen oda�rtem a tiszt�sra. M�r ott v�rtak r�m.

-          J�l van, k�szen �llok, mivel kezd�nk? – tettem fel a k�rd�st lelkesen.

-          Ezzel! – dobott a kezembe egy fakardot Matsumoto. – Kezdj�k az alapokkal, igaz, taichou?

Hitsugaya b�lintott egyet, majd � is kez�be vett egy fakardot �s nekem rontott. Na ne! Ez �gy nem lesz j�… taichou pont eltal�lta a gyeng�met: a v�v�st. Ez egy olyan dolog, amiben sohase voltam j�, �s nem is biztos, hogy valaha is leszek. Ellent�tben a kapit�nnyal, aki mestere a kardforgat�snak.

K�ts�gbeesetten h�r�tottam a t�mad�sokat, de visszav�gni nem tudtam. K�zben egyre h�tr�bb szor�tott. Fen�be, nem lesz ez �gy j�… csak egy pillanat – ennyi k�ne, am�g nem figyel, akkor visszav�ghatn�k. De sajnos � mindig figyel… M�g egy kicsit v�rjunk, mindj�rt meglesz a pillanat, mindj�rt… Ekkor pedig hogy t�rt�nt, hogy nem, de megbotlottam egy k�ben, a kard kirep�lt a kezemb�l, taichou pedig gy�zelmet aratott. Nem mintha olyan neh�z dolga lett volna velem…

-          Ez �gy nem j�. A harc nem csak a v�dekez�sr�l sz�l. Ha nem t�madsz vissza, es�lyed sincs a gy�zelemre.

-          Ezt �n is nagyon j�l tudom! – akartam visszav�gni, de k�nnyesedett a szemem �s nem akartam megint s�rni el�tt�k. Ink�bb b�lintottam, nyeltem egyet, azt�n fel�lltam, �s elt�k�lten m�st mondtam: - M�g egyszer!

Persze ez folyton �gy ment. Eg�sz nap csak a v�dekez�st gyakoroltam, amire ugye szint�n sz�ks�g van egy csat�ban… Kb. 5 nap m�lva taichou megunta ezt, �s �gy d�nt�tt, komolyra vessz�k a figur�t.

-          Matsumoto, add Hainekot Aononak. Tal�n ha igazi zanpakutou van a kez�ben, jobban el�rj�k az �v�t is… esetleg m�g azt is, hogy v�gre vissza�ss�n.

Hopp�! Eddig tartott a j�tszadoz�s, most m�r t�nyleg figyelnem kell. Taichou Hyourinmarut fogja haszn�lni. Igazi kardok *nyel egyet*, v�gem lesz. Nem, j�l kell csin�lnom! Gyer�nk!

Ez�ttal �n ind�tottam, ami kicsit meglepte �t. De akkor is sim�n h�r�totta a csap�som. Legal�bb kicsit hagyhatn� mag�t, hogy legyen siker�lm�nyem! De nem, r�gt�n visszavette a vezet�st, �s megint kifel� tolt a tiszt�sr�l. Kezd nagyon elegem lenni – h�t m�g neki… De az�rt csod�lom �t. Biztos lenne ezer m�s dolga, de � m�gis r�m fecs�rli az idej�t. Ez rendes t�le.

El�g volt kicsit elkalandoznom, megint a f�ld�n v�geztem. Ez�ttal nem �gy t�nt, hogy taichou abba akarn� hagyni csup�n ez�rt a t�mad�st. M�g Matsumoto is megmozdult aggodalm�ban. Most el fog tal�lni? Egy igazi katanaval? Tal�n f�lbe fog v�gni, vagy csak sim�n felny�rsal… biztosan v�gem lesz…

-          H�j, nem adhatod fel ilyen k�nnyen! – hallottam hirtelen egy hangot bel�lr�l. – Jusson eszedbe, mit tanult�l az elm�lt �vekben!

Az elm�lt �vekben? Mit is tanultam? El�gg� sok mindent, nem tudom, mire gondol… ���, gyorsan gondolkodj, k�l�nben v�ged, gyorsan, gyorsan. Ekkor felcsillant a tekintetem.

-          Mi? – csod�lkozott egy pillanatra a taichou, de azt�n elmosolyodott. – Na v�gre, valami!

�n pedig ez id� alatt m�g� ker�ltem a remek�l id�z�tett shunpommal, �s �jabb t�mad�st ind�tottam fel�. Sajnos ezt is k�nny�szerrel kiv�dte, de legal�bb egy kicsi meglepet�st okozhattam neki. Ja, �s m�r m�sodszor �t�ttem vissza!

M�snap taichou �jabb edz�sm�ddal rukkolt el�. B�r, mit ne mondjak, el�gg� gagyi volt. Le�ltetett a tiszt�s k�zep�re, el�m sz�rta Hainekot, �s megk�rt, hogy pr�b�ljak meg besz�lni vele.

-          M�gis hogy tudn�k besz�lni egy karddal? �s… �s ez nem is az eny�m! Azt tanultam, hogy csak a saj�tunkkal tudunk besz�lni!

-          Nem eg�szen… de most nem is ez a l�nyeg. Koncentr�lj er�sen Hainekora, pr�b�ld meg meg�rinteni lelkileg. Tal�n ez el�csalja a te zanpakutoudat. – jegyezte meg a v�g�t f�lhangosan.

H�t legyen!, s�hajtottam, �s azt tettem, amit taichou mondott. Els�re ez sem siker�lt. Napok, hetek m�lt�n siker�lt csak od�ig eljutnom, hogy meg�reztem valamit. K�zben persze a v�v�st is folyton gyakoroltuk, �s n�ha vizsg�latokra is el kellett mennem, teh�t nagyon f�radt voltam folyton. Egyre jobban kezdtem azt �rezni, hogy az edz�s �rtelmetlen. M�r csaknem k�t h�nap letelt, �s m�g egy kicsivel sem jutottam k�zelebb a zanpakutoumhoz. Legal�bbis �n �gy �rzem, b�rmit is mondjon Matsumoto.

Azt�n egy napon megint rossz dolog t�rt�nt. V�szjelz�s �rkezett a F�ldr�l, miszerint arrancarok jelentek meg. Yamamoto-sotaichou mozd�that� kapit�nyt keresett az �gyre, aki �ppen nem dolgozik semmi komolyabb dolgon. �gy esett a v�laszt�s Hitsugaya-taichoura, akit m�g akkor a F�ldre vez�nyeltek. Ez bizonyos ideig v�get vetett az edz�snek.

-          Mit csin�lsz, Ren-chan? – hallottam egy kedves hangot a h�tam m�g�l nem sokkal azut�n, hogy taichou�k elmentek.

-          Ahh, Kiyuko! – n�ztem fel. Igaz is, milyen r�gen besz�lt�nk m�r. Ez az edz�s elveszi az �sszes id�met, nem is tal�lkoztam m�r r�g�ta senkivel, csak taichou�kkal. – Mi �js�g, r�g besz�lt�nk?

-          H�t igen, val�ban r�gen. – Hangj�b�l n�mi szomor�s�g �rz�d�tt. Tal�n t�nyleg nem kellett volna ennyire elhanyagolnom �t, meg a t�bbieket. Biztosan v�gig agg�dott �rtem, biztos m�rges most r�m. Le�lt mell�m, egy kis ideig hallgattunk, azt�n v�g�l megsz�lalt: - Most biztosan nagyon agg�dsz Hitsugaya-taichou�rt. Fontos �s neh�z k�ldet�sre mentek, annak is megvan az es�lye, hogy ne…

-          Biztosan visszaj�nnek! – v�gtam a szav�ba. – Nem olyan f�b�l faragt�k �ket, hogy csak �gy otthagyj�k a fogukat egy harcban! F�leg nem Hollowk ellen! B�r igaz, t�nyleg agg�dom �rt�k kicsit…

-          Akkor t�nyleg igaz lehet, amit pletyk�lnak r�lad mostan�ban.

Mi? – n�ztem fel r� hirtelen. Most mire gondol? Pletyk�k r�lam? M�gis mif�l�k? F�lek megtudni… De Kiyuko akaratlanul is elmondta mindet, k�zben majdnem els�rta mag�t. Szavaib�l n�mi f�lt�kenys�g is �rz�d�tt.

-          Ahh, ez egy�ltal�n nem igaz! M�g hogy �n �s a taichou? Ugyan, nem mondod, hogy t�nyleg elhitted ezt?

-          Pedig nagyon sok jel erre mutat! P�ld�ul az, hogy k�t h�napja senki sem l�tott egyikk�t�ket sem az osztagb�l. Az ikrek l�ttak titeket egyszer egy�tt az erd�ben s�t�lni. – halkult el a hangja.

-          Azt hiszem �rtem m�r. Kiyuko, te szereted Hitsugaya-taichout, igaz?

-          �n… h�t, meglehet… de es�lyem sincs n�la… teljesen beh�l�ztad a sz�v�t… - m�r majdnem s�rt.

-          Ez nem igaz! - ugrottam fel. – Honn�t veszed? �n nem… nem az�rt vagyok vele! K�z�sen edz�nk! Seg�t nekem meg… megtanulni rendesen v�vni, mert ugye abban mindig b�na voltam! – improviz�ltam hirtelen valamit. Azt az�rt m�gsem mondhatom el neki, hogy a zanpakutoumat pr�b�ljuk el�hozni.

-          A v�v�st, mi? – n�zett r�m k�telkedve.

-          Igen, megmutatom, mennyit fejl�dtem ez a k�t h�nap alatt!

Megt�r�lte az arc�t, azt�n el�kapta a katanat, amit mindig mag�n�l hordott. Helyes! – mondta, �s nekem is dobott egy kardot. Nem tudom, honn�t szedte, biztosan kett� volt n�la…

� t�madott el�sz�r. Nagyon nagy er� volt az �t�s�ben, alig b�rtam kiv�deni. V�gig ilyeneket �t�tt, alig b�rtam vissza�tni. Furcsa volt. Kezdett olyan �rz�sem lenni, mintha Hitsugaya-taichou�rt harcolna. Tal�n azt hiszi, ha legy�z, �v� lehet. De h�t �n harc n�lk�l is neki adom… m�rmint… �n �gysem szeretem! R�gt�n valami furcsa �rz�s �nt�tt el. Mintha hazudtam volna �nmagamnak. Mert h�t be kell vallanom, �gy �rzem, ez a k�t h�nap alatt t�nyleg megszerettem egy kicsit taichout. Vagyis, helyesebben mondva m�g jobban. Tal�n ez�rt harcolok, �s nem hagyom abba. Pedig nem ezt akartam. Csak meg akartam mutatni, mennyit fejl�dtem, de ez Kiyukonak biztosan teljesen m�shogy j�tt le. Mekkora h�lye vagyok. Most biztosan azt hiszi, ez egy p�rbaj a szerelem�rt. Ahh, ne m�r! Hogyan m�sszak ki ebb�l a helyzetb�l?

K�zben megint figyelmetlen voltam, �s elestem. Kiyuko mintha �szre sem vette volna ezt, �jabb t�mad�st ind�tott, aminek kiv�d�s�re es�lyem sem volt.

-          Ostoba, v�dd m�r ki, k�l�nben meghalsz! – hallottam megint a hangot m�lyen bel�lr�l, �s �gy �reztem, els�t�t�l minden.

�ntudatlanul, v�rv�r�sen izz� szemekkel nekirontottam Kiyukonak, �s igen m�ly v�g�ssal a has�n eld�nt�ttem a csata v�gkimenetel�t. Tal�n csak egy hajsz�lon m�lott, hogy nem v�gtam kett�. Ezt k�vet�en szinte r�gt�n magamhoz t�rtem.

�rtetlen�l �lltam v�res karddal a kezemben, Kiyuko csaknem �lettelen teste el�tt. K�zelebb hajoltam, hogy megtudjam, l�legzik-e. Ekkor l�ttam meg, hogy k�nnyesek a szemei. Jaj, Kiyuko, meg tudsz ez�rt valaha bocs�tani nekem? Gyorsan tennem kell valamit! Egyb�l az az �tletem t�madt, hogy a 4. osztaghoz rohanok. �gy is tettem. Eldobtam a kardot, �s shunpoval megindultam.

Az els�, akivel tal�lkoztam, az Hanatarou volt. R�gi haverok voltunk mi m�r – a sok b�ntet�munk�b�l ismerem, mert mindig egy�tt takar�tottunk. Gyorsan megmondtam neki, mi t�rt�nt… vagyis, hogy Kiyuko v�rben �szva fekszik a k�zelben, �s gyors ell�t�sra szorul. A helyet is elmondtam, hova menjen. Nem t�tov�zott, r�gt�n elindult.

M�r j�l lesz Kiyuko, nyugodtam meg, ekkor �jb�l f�jdalom nyilallt bel�m. M�r ismer�s volt ez, megint olyan volt, mintha valami bel�lr�l ki akarna t�rni. Gyorsan f�lreh�z�dtam egy fa al�, �s annak t�maszkodtam. Sz�rt a t�d�m, alig kaptam leveg�t. �gy leveg��rt kapkodva, f�jdalmas arccal k�rtem m�g egyszer eln�z�st Kiyukot�l az�rt, amit tettem – b�r tudtam, hogy ennyivel nem engesztelhetem ki -, azt�n v�r spriccelt ki ism�t mindenemb�l, �s megint elvesztettem az eszm�letem.