Amikor újra kinyitottam a szemem, elsőnek egy kardot láttam meg. Azt hittem, még mindig álmodom. Felkeltem lassan, és közelebb mentem hozzá. Nem lehet… de igen! Ez… ez az én saját zanpakutoum! Jaj, olyan boldog voltam, hogy örömömben sírni kezdtem. Végre, végre! Már mióta ez volt az egyetlen vágyam… talán ezt kaptam a sok szenvedésért cserébe.

Még a kardomat ölelgettem könnyes szemekkel, amikor hirtelen kinyílt az ajtó. Hitsugaya-taichou lépett be. Csodálkozva nézett rám. Mint valami hülyére, aki sírva ölelget egy kardot. Bár, ha jobban belegondolunk, mégsem nézett annyira így. Vagyis… tudott rólam mindent, szóval, nem nagyon lepte meg, hogy ölelgetem. Mindegy.

-          Ha már jobban érzed magad, gyere és egyél valamit. – mondta nekem, majd újra kiment.

Nem értem, miért ilyen hideg velem mindig. Folyton ezt csinálja… ekkor bevillant az a mosoly… igen, az a fáradt, szelíd mosoly… vajon mi történhetett? Egyáltalán… mit keresek itt? Még azt sem tudom pontosan, hol az az „itt”. Majd kinn kiderítek mindent. De akkor is… amikor úgy rám mosolygott. Egyszerűen… Talán még bele is pirultam a gondolatába. Aztán végül is kimentem enni. A zanpakutoumat természetesen nem hagytam bent. Nem, most hogy végre megvan, egy percre sem fogom elengedni.

-          Jó reggelt kisasszony! – üdvözölt egy kalapos fickó. Ez meg kicsoda? – Jöjjön, foglaljon helyet és egyen valamit! – mutatott az asztalhoz, ami már meg volt terítve. – Ó, milyen udvariatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. A nevem Urahara Kisuke, eme csodás bolt tulajdonosa vagyok!

-          É-értem, én… - akartam bemutatkozni, de rögtön a szavamba vágott, hogy tudom-tudom, majd leültetett, és még az evőpálcikákat is a kezembe adta.

Szóval Urahara, mi? Fogalmam sincs, ki ő, de az biztos, hogy nem Soul Societyben vagyunk. Talán… talán az emberek világában? De jó, egyszer már el akartam jönni ide… de most, hogy itt vagyok, olyan furcsa érzésem van.

Ezt még az is fokozta, hogy Urahara egész idő alatt furcsán méregetett. Az arcomat fürkészte folyamatosan. Mégis mit nézett rajtam? Nem hiszem, hogy volt ott bármi is… hacsak nem!

Gyorsan az arcomhoz kaptam, és éreztem, hogy van ott valami. A bőrkeményedés lenne…? Előhúztam a kardomat, hogy a pengéjén láthassam magamat. Volt ott valami, de nem bőrkeményedés. Inkább, mintha a csontom állt volna ki… vagyis mintha eltűnt volna az arcomról a bőr, és csak a csont maradt volna. Mi ez?, ugrottam fel.

Megijedtem. Pánikba estem. Most már biztos, valaminek történnie kellett. Nem emlékszem rá, hogy kerültem ide. Én… olyan furcsa érzésem támadt… de miért?

-          Aono, valami baj van? – nézett rám Hitsugaya-taichou is. Aggodalom tükröződött a szeméből.

-          Én… teljesen jól vagyok! – nyeltem nagyot, majd mosolyt erőltettem az arcomra. – Urahara-san – fordultam felé -, ez itt micsoda? – mutattam a bal arcomra.

-          Az ott… - majd gondolkodott. Talán 10 másodperc múlva mosolyogva válaszolt: - Megsérültél, mikor a Féreg Tanyáról menekültetek.

-          Értem… - lélegeztem fel.

Ez után ledőltem kicsit az egyik szobában pihenni. Az ablak nyitva volt, a nap tűzött be rajta, szóval aludni nem bírtam, de azért jól esett a kis pihi.

Eközben Hitsugaya gyanakodni kezdett. Meg is kérdezte Uraharától, hogy biztos Vaizard lett-e belőlem. Elmondása szerint sokkal jobban emlékeztettem őt egy Arrancarra, mint Vaizardra.

-          Ugyan, az nem lehet, elvégre a Vaizard és az Arrancar teljesen… - kezdett bele a magyarázkodásba Urahara.

Hirtelen azonban erős reiatsut éreztek. Ez… villant át mindkettejük agyán-, ez minden bizonyára az Omnitsukidou lesz! Hitsugaya volt az első, aki berontott Renhez. Nyomban követte Matsumoto is.

-          Áá, taichou, fukutaichou, valami baj van? – néztem rájuk csodálkozva.

-          Aono, gyere közelebb hozzám! – parancsolt rám Hitsugaya-taichou.

Felálltam hát, hogy mögé menjek, de ebben a pillanatban egy kardot éreztem átszúródni a testemen. Egész pontosan nem egyet, hanem kettőt, de a fájdalom egyszerre jött. Lenéztem. A két penge keresztbe állt ki a hasamból. Valaki hátulról döfött le. Miért? Mi folyik itt? Miért fáj ennyire? Megint… megint meg akarnak ölni? Nem akarom, nem akarom!

Eközben még mindig dermedten bámultam lefelé, majd pár másodpercen belül a lábaim felmondták a szolgálatot, úgyhogy összerogytam.

-          Aono! Ren-chan! – hallottam egyszerre Hitsugaya-taichou elkeseredett és dühös kiáltását, valamint Matsumoto-fukutaichou kétségbeesett sikolyát.

-          Te! – folytatta Hitsugaya. – Mit keresel itt? Minek tettél ilyet?

Ekkorra már Urahara is beért a szobába, Tessaial egyetemben.

-          Ó, szóval te figyeltél minket tegnap éjjel? – nézett rá Urahara is.

Hátranéztem. Szemeim elkerekedtek a csodálkozástól és a mérhetetlen dühtől, amit éreztem. Ő… áruló! Áruló! Csak erre tudtam gondolni. Közben úgy éreztem, minden erőm elhagy, mozdulni sem bírok. Alig bírtam magamnál maradni, a szemem minden áron be akart csukódni, de még erőlködtem. Hallani akartam a magyarázatot erre a szörnyű cselekedetre. Tudni akartam, Miyamoto Shouji miért akart meggyilkolni?

-          Nocsak-nocsak, hát lebuktam! – mosolyodott el. – Pedig csendben akartam őt elintézni, még mielőtt az Omnitsukidou ideér.

-          Miről beszélsz? – rivallt rá Matsumoto.

-          Erről a kísérleti patkányról itt! – mutatott rám. – Selejtnek bizonyult, szóval kénytelen vagyok kiiktatni.

-          Te…! – Hitsugaya előhúzta zanpakutouját, és neki akart rontani a férfinek, azonban Urahara megállította.

-          Folytasd kérlek! – szólt Miyamotonak. – Miféle kísérlet?

-          Azt hiszem, elmondhatom, nektek már úgyis mindegy! – gondolta át gyorsan, aztán mesélni kezdett. – Ez a szörnyeteg, amit itt láttok magatok előtt nem arrancar, még csak shinigami sem. – gondolkodott egyet, majd folytatta. – Egy ostoba Hollow csupán, aki erős akart lenni, ezért Aizen-samahoz fordult, aki kísérleteket végzett rajta. Mivel nem sikerültek, kénytelen vagyok eltávolítani őt.

A szavak nyomán mindenkiben megállt az ütő. Szóval az Aono Ren néven nyilvántartott shinigami sohasem létezett? Csupán hazugság volt minden vele kapcsolatban? Hogy lehet…?

-          Aizen tette…? – nézett maga elé Hitsugaya.

-          Hazugság! – szólalt meg Matsumoto könnyes szemekkel. – Hazugság, csakis az lehet! Hisz Ren-channak voltak emlékei is, saját élete, érzései, ő létezett!

-          Ó igen, emlékek… – folytatta gúnyosan Miyamoto. – Azok sem a sajátjai. A Hollowként elfogyasztott lelkek emlékeiből állított össze magának egy saját életet… értitek már? Aono Ren sohasem létezett! Ő csak egy hataloméhes Hollow, aki nem bizonyult elég jónak, ezért el kell tüntetni őt.

-          Te szemét! – kiáltott fel Hitsugaya. – Souten ni zase Hyourinmaru! Most megöllek!

-          Hitsugaya-taichou! – kiáltottam. – Ne tedd… nem ő a hibás… én vagyok az… te magad is hallottad… - sírtam, de nagyon… nem tudom, miért, de… a könnyek csak úgy jöttek maguktól. Nem léteztem soha… csak egy Hollow vagyok… ez… annyira… nem lehet… vagy mégis. Megmagyarázná, miért nem illettem be a shinigamik közé, és hogy miért nem volt zanpakutoum.

-          Tűnj onnét Aono! – kiabált rám taichou, de nem mozdultam. Okos kislány, jegyezte meg halkan Miyamoto.

-          Ne tartsatok vissza! – szólalt meg ismét Hitsugaya, és nekirontott Miyamotonak, aki szintén előhúzta a zanpakutouját.

Mindketten kiugrottak az utcára, majd harcolni kezdtek. Amikor Miyamoto úgy látta, így nem győzheti le Hitsugayat, bekeményített. Először megnyitott egy Senkai kaput, amin keresztül Rukongaiba jutottak. Itt már nincs erőkorlátozás, szabadon használhatja egész erejét.

-          Bankai: Yasei no Ookamiki! (Vad farkas lélek)

-          Bankai? – csodálkozott Hitsugaya. – Hogyan? Ám legyen. Bankai: Daiguren Hyourinmaru!

Teljes erejéből akarta legyőzni, bosszút akart állni Renért. Épp ezért ment gondolkodás nélkül Miyamoto után a Senkai kapuba. Ami a legjobban aggasztotta, az nem Miyamoto volt, hanem hogy megint Aizen. Még mindig vannak itt befejezetlen ügyei? Miért? És már megint az egyik barátját kellett kiszemelnie célpontnak. Ezért még egyszer megfizet!

Eközben heves harc bontakozott ki kettejük között. Egyikőjük sem akarta feladni, főleg nem Hitsugaya. Egyszerűen nem adhatta fel. Nem is szabad neki! Meg kell állítania Miyamotot, ha már Ren nem teheti meg ezt. Majd helyette ő bosszút áll rajta!

 ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~