Amikor �jra kinyitottam a szemem, els�nek egy kardot l�ttam meg. Azt hittem, m�g mindig �lmodom. Felkeltem lassan, �s k�zelebb mentem hozz�. Nem lehet… de igen! Ez… ez az �n saj�t zanpakutoum! Jaj, olyan boldog voltam, hogy �r�m�mben s�rni kezdtem. V�gre, v�gre! M�r mi�ta ez volt az egyetlen v�gyam… tal�n ezt kaptam a sok szenved�s�rt cser�be.

M�g a kardomat �lelgettem k�nnyes szemekkel, amikor hirtelen kiny�lt az ajt�. Hitsugaya-taichou l�pett be. Csod�lkozva n�zett r�m. Mint valami h�ly�re, aki s�rva �lelget egy kardot. B�r, ha jobban belegondolunk, m�gsem n�zett annyira �gy. Vagyis… tudott r�lam mindent, sz�val, nem nagyon lepte meg, hogy �lelgetem. Mindegy.

-          Ha m�r jobban �rzed magad, gyere �s egy�l valamit. – mondta nekem, majd �jra kiment.

Nem �rtem, mi�rt ilyen hideg velem mindig. Folyton ezt csin�lja… ekkor bevillant az a mosoly… igen, az a f�radt, szel�d mosoly… vajon mi t�rt�nhetett? Egy�ltal�n… mit keresek itt? M�g azt sem tudom pontosan, hol az az „itt”. Majd kinn kider�tek mindent. De akkor is… amikor �gy r�m mosolygott. Egyszer�en… Tal�n m�g bele is pirultam a gondolat�ba. Azt�n v�g�l is kimentem enni. A zanpakutoumat term�szetesen nem hagytam bent. Nem, most hogy v�gre megvan, egy percre sem fogom elengedni.

-          J� reggelt kisasszony! – �dv�z�lt egy kalapos fick�. Ez meg kicsoda? – J�jj�n, foglaljon helyet �s egyen valamit! – mutatott az asztalhoz, ami m�r meg volt ter�tve. – �, milyen udvariatlan vagyok, m�g be sem mutatkoztam. A nevem Urahara Kisuke, eme csod�s bolt tulajdonosa vagyok!

-          �-�rtem, �n… - akartam bemutatkozni, de r�gt�n a szavamba v�gott, hogy tudom-tudom, majd le�ltetett, �s m�g az ev�p�lcik�kat is a kezembe adta.

Sz�val Urahara, mi? Fogalmam sincs, ki �, de az biztos, hogy nem Soul Societyben vagyunk. Tal�n… tal�n az emberek vil�g�ban? De j�, egyszer m�r el akartam j�nni ide… de most, hogy itt vagyok, olyan furcsa �rz�sem van.

Ezt m�g az is fokozta, hogy Urahara eg�sz id� alatt furcs�n m�regetett. Az arcomat f�rk�szte folyamatosan. M�gis mit n�zett rajtam? Nem hiszem, hogy volt ott b�rmi is… hacsak nem!

Gyorsan az arcomhoz kaptam, �s �reztem, hogy van ott valami. A b�rkem�nyed�s lenne…? El�h�ztam a kardomat, hogy a peng�j�n l�thassam magamat. Volt ott valami, de nem b�rkem�nyed�s. Ink�bb, mintha a csontom �llt volna ki… vagyis mintha elt�nt volna az arcomr�l a b�r, �s csak a csont maradt volna. Mi ez?, ugrottam fel.

Megijedtem. P�nikba estem. Most m�r biztos, valaminek t�rt�nnie kellett. Nem eml�kszem r�, hogy ker�ltem ide. �n… olyan furcsa �rz�sem t�madt… de mi�rt?

-          Aono, valami baj van? – n�zett r�m Hitsugaya-taichou is. Aggodalom t�kr�z�d�tt a szem�b�l.

-          �n… teljesen j�l vagyok! – nyeltem nagyot, majd mosolyt er�ltettem az arcomra. – Urahara-san – fordultam fel� -, ez itt micsoda? – mutattam a bal arcomra.

-          Az ott… - majd gondolkodott. Tal�n 10 m�sodperc m�lva mosolyogva v�laszolt: - Megs�r�lt�l, mikor a F�reg Tany�r�l menek�ltetek.

-          �rtem… - l�legeztem fel.

Ez ut�n led�ltem kicsit az egyik szob�ban pihenni. Az ablak nyitva volt, a nap t�z�tt be rajta, sz�val aludni nem b�rtam, de az�rt j�l esett a kis pihi.

Ek�zben Hitsugaya gyanakodni kezdett. Meg is k�rdezte Urahar�t�l, hogy biztos Vaizard lett-e bel�lem. Elmond�sa szerint sokkal jobban eml�keztettem �t egy Arrancarra, mint Vaizardra.

-          Ugyan, az nem lehet, elv�gre a Vaizard �s az Arrancar teljesen… - kezdett bele a magyar�zkod�sba Urahara.

Hirtelen azonban er�s reiatsut �reztek. Ez… villant �t mindkettej�k agy�n-, ez minden bizony�ra az Omnitsukidou lesz! Hitsugaya volt az els�, aki berontott Renhez. Nyomban k�vette Matsumoto is.

-          ��, taichou, fukutaichou, valami baj van? – n�ztem r�juk csod�lkozva.

-          Aono, gyere k�zelebb hozz�m! – parancsolt r�m Hitsugaya-taichou.

Fel�lltam h�t, hogy m�g� menjek, de ebben a pillanatban egy kardot �reztem �tsz�r�dni a testemen. Eg�sz pontosan nem egyet, hanem kett�t, de a f�jdalom egyszerre j�tt. Len�ztem. A k�t penge keresztbe �llt ki a hasamb�l. Valaki h�tulr�l d�f�tt le. Mi�rt? Mi folyik itt? Mi�rt f�j ennyire? Megint… megint meg akarnak �lni? Nem akarom, nem akarom!

Ek�zben m�g mindig dermedten b�multam lefel�, majd p�r m�sodpercen bel�l a l�baim felmondt�k a szolg�latot, �gyhogy �sszerogytam.

-          Aono! Ren-chan! – hallottam egyszerre Hitsugaya-taichou elkeseredett �s d�h�s ki�lt�s�t, valamint Matsumoto-fukutaichou k�ts�gbeesett sikoly�t.

-          Te! – folytatta Hitsugaya. – Mit keresel itt? Minek tett�l ilyet?

Ekkorra m�r Urahara is be�rt a szob�ba, Tessaial egyetemben.

-          �, sz�val te figyelt�l minket tegnap �jjel? – n�zett r� Urahara is.

H�tran�ztem. Szemeim elkerekedtek a csod�lkoz�st�l �s a m�rhetetlen d�ht�l, amit �reztem. �… �rul�! �rul�! Csak erre tudtam gondolni. K�zben �gy �reztem, minden er�m elhagy, mozdulni sem b�rok. Alig b�rtam magamn�l maradni, a szemem minden �ron be akart csuk�dni, de m�g er�lk�dtem. Hallani akartam a magyar�zatot erre a sz�rny� cselekedetre. Tudni akartam, Miyamoto Shouji mi�rt akart meggyilkolni?

-          Nocsak-nocsak, h�t lebuktam! – mosolyodott el. – Pedig csendben akartam �t elint�zni, m�g miel�tt az Omnitsukidou ide�r.

-          Mir�l besz�lsz? – rivallt r� Matsumoto.

-          Err�l a k�s�rleti patk�nyr�l itt! – mutatott r�m. – Selejtnek bizonyult, sz�val k�nytelen vagyok kiiktatni.

-          Te…! – Hitsugaya el�h�zta zanpakutouj�t, �s neki akart rontani a f�rfinek, azonban Urahara meg�ll�totta.

-          Folytasd k�rlek! – sz�lt Miyamotonak. – Mif�le k�s�rlet?

-          Azt hiszem, elmondhatom, nektek m�r �gyis mindegy! – gondolta �t gyorsan, azt�n mes�lni kezdett. – Ez a sz�rnyeteg, amit itt l�ttok magatok el�tt nem arrancar, m�g csak shinigami sem. – gondolkodott egyet, majd folytatta. – Egy ostoba Hollow csup�n, aki er�s akart lenni, ez�rt Aizen-samahoz fordult, aki k�s�rleteket v�gzett rajta. Mivel nem siker�ltek, k�nytelen vagyok elt�vol�tani �t.

A szavak nyom�n mindenkiben meg�llt az �t�. Sz�val az Aono Ren n�ven nyilv�ntartott shinigami sohasem l�tezett? Csup�n hazugs�g volt minden vele kapcsolatban? Hogy lehet…?

-          Aizen tette…? – n�zett maga el� Hitsugaya.

-          Hazugs�g! – sz�lalt meg Matsumoto k�nnyes szemekkel. – Hazugs�g, csakis az lehet! Hisz Ren-channak voltak eml�kei is, saj�t �lete, �rz�sei, � l�tezett!

-          � igen, eml�kek… – folytatta g�nyosan Miyamoto. – Azok sem a saj�tjai. A Hollowk�nt elfogyasztott lelkek eml�keib�l �ll�tott �ssze mag�nak egy saj�t �letet… �rtitek m�r? Aono Ren sohasem l�tezett! � csak egy hatalom�hes Hollow, aki nem bizonyult el�g j�nak, ez�rt el kell t�ntetni �t.

-          Te szem�t! – ki�ltott fel Hitsugaya. – Souten ni zase Hyourinmaru! Most meg�llek!

-          Hitsugaya-taichou! – ki�ltottam. – Ne tedd… nem � a hib�s… �n vagyok az… te magad is hallottad… - s�rtam, de nagyon… nem tudom, mi�rt, de… a k�nnyek csak �gy j�ttek magukt�l. Nem l�teztem soha… csak egy Hollow vagyok… ez… annyira… nem lehet… vagy m�gis. Megmagyar�zn�, mi�rt nem illettem be a shinigamik k�z�, �s hogy mi�rt nem volt zanpakutoum.

-          T�nj onn�t Aono! – kiab�lt r�m taichou, de nem mozdultam. Okos kisl�ny, jegyezte meg halkan Miyamoto.

-          Ne tartsatok vissza! – sz�lalt meg ism�t Hitsugaya, �s nekirontott Miyamotonak, aki szint�n el�h�zta a zanpakutouj�t.

Mindketten kiugrottak az utc�ra, majd harcolni kezdtek. Amikor Miyamoto �gy l�tta, �gy nem gy�zheti le Hitsugayat, bekem�ny�tett. El�sz�r megnyitott egy Senkai kaput, amin kereszt�l Rukongaiba jutottak. Itt m�r nincs er�korl�toz�s, szabadon haszn�lhatja eg�sz erej�t.

-          Bankai: Yasei no Ookamiki! (Vad farkas l�lek)

-          Bankai? – csod�lkozott Hitsugaya. – Hogyan? �m legyen. Bankai: Daiguren Hyourinmaru!

Teljes erej�b�l akarta legy�zni, bossz�t akart �llni Ren�rt. �pp ez�rt ment gondolkod�s n�lk�l Miyamoto ut�n a Senkai kapuba. Ami a legjobban aggasztotta, az nem Miyamoto volt, hanem hogy megint Aizen. M�g mindig vannak itt befejezetlen �gyei? Mi�rt? �s m�r megint az egyik bar�tj�t kellett kiszemelnie c�lpontnak. Ez�rt m�g egyszer megfizet!

Ek�zben heves harc bontakozott ki kettej�k k�z�tt. Egyik�j�k sem akarta feladni, f�leg nem Hitsugaya. Egyszer�en nem adhatta fel. Nem is szabad neki! Meg kell �ll�tania Miyamotot, ha m�r Ren nem teheti meg ezt. Majd helyette � bossz�t �ll rajta!

 ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~