Hossz�, pill�rekkel �s oszlopokkal szeg�lyezett hatalmas folyos�n s�t�ltam Aizen-sama tr�nterme fel�. Lehet, most nem k�ne megzavarnom, de valami fontos dolgot kell elmondanom neki. Soha nem k�pzeln�, hogy…

-           Hov� olyan siet�sen, Chika-chan? – sz�lt r�m egy hang a k�zelb�l. Ismertem a hangot, tudtam, t�rdre kell ereszkednem.

-           Ichimaru-sama, Aizen-samahoz tartok, hogy elmondjam neki… - �s itt elhallgattam. Nem, ezt csakis neki mondhatom el. Mivel az ez�sthaj� k�rd�n n�zett r�m, ez�rt ezt vele is tudattam.

T�bbet nem k�rdezett, utamra engedett. H�l’ az �gnek! Nagyon nem lenne j�, ha m�g p�ran feltart�ztatn�nak.

Ekkor nagyj�b�l m�r csak p�r m�terre voltam a tr�nteremt�l. Mint mindig, most is elfogott az a szok�sos idegess�g, ami ilyenkor szokott. Az ok�ra m�g mindig nem j�ttem r�. Vajon mi�rt? Mindig, mikor Aizen-samahoz igyekszem… fogalmam sincs, gondolkodni sincs id�m.

A tr�nterem ajtaj�hoz �rtem. Tudom, hogy kopognom kellett volna, �s tudom, hogy Tousen-sama ezerszer megb�ntetne �rte, de akkor is csak �gy berontottam. Gyakori szok�som volt ez, ez�rt j� p�rszor meg akart m�r b�ntetni. Tal�n �letben sem lenn�k m�r a sok b�ntet�s miatt, ha Aizen-sama nem mentett volna meg mindig. Mindig megsimogatta az arcomat �s meg�g�rtette velem, hogy t�bb� nem fog el�fordulni. Persze mindig el�fordult, de mindig eln�zte nekem. Mindig megsimogatta az arcom, �s kimondta ugyanazokat a szavakat. Olyan j�l esett, tal�n ez�rt szerettem mindig berontani.

De most m�s volt.

Sz�les mosollyal az arcomon rohantam be a terembe.

-           Aizen-sama, k�pzelje… - ekkor valami sokkol� dolgot l�ttam meg. Igaz�b�l csak nekem volt ez sokkol�…

Soha nem gondoltam volna, hogy a helyem Aizen-sama mellett vesz�lyben van. F�leg nem azt, hogy a legjobb bar�tom vesz�lyezteti. De mindk�t dologra most kellett r�d�bbennem, amikor m�r nem sokat tehettem ellene.

-           �pp a legjobbkor �rkezt�l! – mosolygott r�m Aizen-sama.

Ez a mosoly olyan… olyan m�s volt, mint eddig. Az eddigiek mindig kedvesek �s gyeng�dek voltak, ez ink�bb v�rszomjas. K�v�lr�l n�zve teljesen egyforma volt a kett�, csak �n �reztem ezt… Megr�m�tett. Nagyon megr�m�tett.

-           Aori – simogatta meg a l�ny arc�t, aki el�tte t�rdelt – mutasd meg, melyik�t�k a jobb!

-           Igenis, Aizen-sama! – engedelmeskedett, majd fel�m fordult. – Chikage… most meghalsz! Sase, Salamandra!!! (Mard meg, Szalamandra!)– engedte szabadon Resurecci�n alakj�t.

-           Aor- - kezdtem volna a k�rd�st�meget, de nem hagyott sz�hoz jutni, r�gt�n t�madott.

Alig b�rtam kit�rni el�le. Komolyan gondolja, az m�r szent. Harcolnom k�ne vele…? A legjobb bar�tommal?! �gy t�nik, �t nem nagyon foglalkoztatja a t�ny, hogy �n vagyok az ellenfele.

-           Aizen-sama… mi�rt?

V�laszt azonban nem kaptam, csup�n a mosolyg� arc�t l�ttam. L�tsz�lag igen v�rta m�r a harc v�gkimenetel�t. M�gis mik vagyunk mi, hogy csak �gy egym�snak ugraszt minket? Biztos valami nagyon j� oka van r�… rem�lem.

Aori egyre hevesebb lett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen er�s… es�lyem sincs ellene, elv�gre �n… mondjuk �gy, nem tartozom a leger�sebb Arrancarok k�z�. Sok v�laszt�som nem volt, nekem is szabadon kellett eresztenem a kardom.

-           Hane wo hirake, Mariposa!!!  (Nyisd ki a sz�rnyad, Pillang�!)– ki�ltottam.

A harc ezek ut�n unalmasra fordult, nem is nagyon r�szletezem. J� negyed �r�ig biztos eltartott, ekkor m�r mindketten v�resek voltunk. Kezdtem �rezni, hogy elfogy az er�m. Akkor most v�gem? Aizen-sama, Aizen-sama! Nem, nem adom �t a helyemet senkinek! Aizen-sama sokkal fontosabb sz�momra, mint ak�rmelyik bar�tom!

Ez a gondolat adott er�t, �s v�g�l valahogyan siker�lt fel�lkerekednem, �s meg�ln�m Aorit. B�ntudatot cseppet sem �reztem.

A harc ut�n Aizen-sama felkelt tr�nj�r�l �s hozz�m l�pett. M�g mindig mosolygott. Mi �thetett bel�? Arc�ra fagyott a mosoly? Mindegy, nem �rdekelt… most m�r nem veheti el senki a helyemet, most m�r…

-           �gyes volt�l, Chikage! – �lelt meg.

-           Aizen-sa…

T�bbet nem b�rtam kiny�gni, r�szben a f�jdalomt�l, r�szben a meglep�d�tts�gt�l. Soha nem gondoltam volna… Len�ztem a hasamra, ott Aizen-sama v�res kez�t l�ttam, ahogy szor�tja a kardj�t, amit el�tte markolatig d�f�tt bel�m.

-           Mi�rt? - folytak le a k�nnyeim, azt�n elvesztettem az eszm�letem. Azt hittem, r�gt�n meghalok… Aizen-sama �rul�s�val �sszed�lt a vil�gom.

-           M�g mindig ugyanazt a tr�kk�t haszn�lod, Aizen-taichou? – j�tt be Ichimaru, miut�n �sszeestem.

Aizen nem v�laszolt, csak mosolygott. M�g mindig. Lassan visszas�t�lt a tr�nj�ra, le�lt, csak ekkor sz�lalt meg �jra:

-           A szemetet el kell takar�tani, a selejteket ki kell sz�rni. Sajnos mindig nekem jut ez a piszkos feladat.

Ichimaru csak mosolygott a kijelent�sen, �s tudta, mi j�n most. „Gin, dobd ki inn�t ezt a s�pred�ket, azt�n takar�ttass fel! Nem szeretn�m, hogy itt maradjon a v�re a padl�n!”